Francia lány

Még meg se láthattál,

még észre se vehetted,

hogy észrevettelek,

Marcelle,

pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban

s a fehér kötényeddel,

már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly

indult meg, habozva,

az orrodról, a homlokodról, a füledről,

a hajadról, az álladról,

a két halvány-rózsaszínre festett arcodról,

a szájad, a szájad,

a szájad felé:

s játszva remegtek, alig láthatóan,

türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen

egybefutottak, és te összefogtad

művészi kézzel,

egyetlen kecses, furcsa mosollyá,

és mikor odaértél a helyemhez,

mint egy kertésznő,

leejtetted elébem.