FUIMUS [2]

De jó, ha elszállt minden álmunk,

Ha nem tudunk senkit szeretni,

Ha érzéketlen kővé váltunk,

Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.

Hullhatnak forró könnyek értünk:

Nem érezzük terhét a vádnak,

Hitvány ellen nem forr a vérünk,

Csókot, ütést egyként nem érzünk.

Mit sem várva, mitől sem félve

Állunk ez őrült forgatagban

S ha eltipornak összetépve:

Voltunk... aztán... mindennek vége.