[Futottam, kerestem...]

Futottam, kerestem,

futottam, elestem,

emlékszem: futottam...

ni, hova jutottam!

Idegen nagy erdő,

lassú szél, kesergő,

fák, füvek nem élnek,

csak vizek zenélnek,

kék vizek setéten

szaladnak a réten.

Piros és fekete

a mező kerete.

Be sokat kerestem,

futottam, elestem,

magamat ütöttem –

a halál mögöttem,

kék űrbe szaladtam,

a világ alattam.

Talán már kutatnak

mélyén a kutaknak,

házakban, mezőkön,

pincékben, tetőkön.

Üres a kerevet,

kiáltják nevemet,

barátok vádja szól...

senkise válaszol.

Síma a homlokom,

nem tudom, gondolom:

lehet, hogy keresnek.

Majd ők is elesnek,

ide csak halott jár,

semmit se hallok már...

Sirat-é kedvesem?

Kutat-é kedvesem?