GALAMB

A fák alatt már hervadott a gyep

és jött az ősz már, egyre közelebb.

Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott

s a bágyadt szél bús illatot hozott.

Kék fátyolával elrepült előttem,

mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen.

Utánna néztem... kicsi kék galamb...

És igy lett dél, megszólalt a harang;

messziről zengett s nagyon messzire,

mint távol-kedves szerelmes szive.

S a fáradt őszben nagyon csendesen

utánna sóhajtottam: kedvesem...