GÁLÁS, VASÁRNAPI NÉP

Százezernyi kába

Így él itt Pesten és Budán:

Kedvet dob a zene-masinába,

Húsz vagy több fillér a kedve.

Egy-egy családdal,

Kedveskedve,

Egy-egy hites, férjes asszonnyal

Jön egy kis lyány

S szeme síkján

Oda van ragyogva, nőve

Az anyja szeretője.

És ott van a férj is

És ott vagyok én is

És szól a zene-masina.

És mindezek, ők,

Izzadtak és lelkesedők

És így mulatnak Pesten és Budán.

Ami nóta jöhet,

Jöjjön, mert szabad:

Nem az ő nótájuk egyik sem,

Lopottan száll, dagad.

Alacsony bánat mit kiván:

Érzelmes nóta,

Rossz divány,

És késő hazatérés

És butaság

És kacagásig érés.

Gálás, vasárnapi nép,

Én ott vagyok és látom

Néha-néha.

E kerek, dús világon

Nem láttam soha mását,

Az Életnek ilyen magyaros,

Zsidós, svábos és tótos

Kigúnyolását.

És most jön a java:

Ezekért élünk,

Ezekért a boldog cudarokért

Szakad a vérünk.

A bánatunk nem ér egy zsömlyét

S a kedvük ára

Egy garast

S mégis az ő kedvük maraszt

A hidegben, a hőben,

Az élet-vendéglőben.

És mégis értük ássuk

Vagy itt vagy másutt

Gödreit az emberi útnak

S nekik van igazuk,

Mert sem Pesten, sem Budán,

Mert ők

Sohase futnak.

Ők orrolnak s nevetnek

Kicsi bánattal, kedvvel,

Egy-két furcsa gyerekkel.

Furcsa gyerekek jöttén

Az ember tán elbámul

S mégis talán csak ezek

Jöttenek ki

Ama mélyebb világbul.

Mert hát törvénytelenség,

Ha más másként él, mint én,

Akárki is, az élet

Gyönyörű, nagy, nagy mindjén.

Vedd ki a bánat sarcát,

S iszapját az életnek,

Szirupját a kávénak

S mit bánod, hogy merre mennek

Gáncsoló okosaid.

Én most gagyogva

Emlékezem,

Mintha írnám szavaimat

Futóhomokba.

Csak jöjjenek ezután is

A szép és hetyke nők,

A vasárnap szépjei,

A semmire-kelők.

Hadd jöjjenek csak,

Hallom, hallom

Olcsó beszédüket.

Ha akarom, nem hallom,

Fejemet szegve tartom

S előttük egy holt magyar úr

Táltos lovon üget.