Gazdag szegénység [1]

A szegénységem kincsét, árva kincsem

Ne bántsa senki, ezt kérem szeliden:

Hogy nyugodt szemmel nézhessem az égnek

Panorámáját, amíg búban élek,

A csillagok nagy tűzjátéka fényét,

A hold világát, e szép, égi békét,

Viola felhők bárkáit az estben,

Amint rajtuk a semmiségbe lebben,

A füzesek mély bánatát az éjben,

Nyárfák ezüstjét fekete fehéren.

Mindent odaadtam nektek, ami szép volt,

Versekbe szőttem. Életem ezért volt.

Enyém csak egy nagy honvágy, méla, csendes.

Ne nyúljatok a meztelen szivemhez.