Gellért püspök

Pogányok közt töltött éjet, napot,

A farkasok közt járt Gellért, a pásztor

És kimerülve harctól, virrasztástól,

Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong

És a zsolozsmát egyhangún mormolja.

Az alkonyat gyászleple száll a dómra,

Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,

Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.

Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szivét:

Tüzes varázzsal, bűvös áradattal

Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!