Generális báró Orczynak

Messzére szakadtam Rákos mezejétől,

Koronás Hunyadi pusztult kerteitől;

Itt lakom Nyitrának csendes szigeteit,

Hideg kőszikláit, magános erdeit.

Igy futott Apollo gyenge szüzeivel,

Reszkető Rómából nyájas csemetivel,

Mikor Hánnibálnak tartott záporától,

Melly rákerekedett Trázimén tavától.

Igy vitte Minerva szelid bagolyait,

Bus Thessaliának futván lugossait,

Mikor Juliusnak repülő hadait,

Látta fertéztetni Rubikon habjait.

Ugy tetszik, hogy én is illyen szélvészektől

Ragadtatom honnyom s a kilenc szüzektől,

Kikkel ifjuságom enyelgő ölében

Gyakran mulatoztam Gellért tetejében.

Báresak álmom volna, miről gondolkozom,

S képzelt mennydörgések, mellyektől irtózom!

De sok mélly bánattal rajzolt homlokokról,

Titkon az egekre repitett jajokról

Nem jövendölhetem Saturnus ideit,

Vagy Második András arany esztendeit.

Édes emlékezet rég boldogságokról,

Idők homállyában temetett napokról!

Ezzel mulatom én csendes éjjelimet,

Remete kunyhómat, hives völgyeimet.

Távol világunknak mostani zajjától,

Távol a kénköves Coczytus partyától,

Néha forrás mellett, néha árnyékokban

Fujom furuglyámat tavaszi napokban.

Ez az emlékezet végzések rendére,

Vezet szent titkokkal gazdag rejtekére,

S utasit az elmult százok példájából:

Mit várjunk jövendőnk terhes homályából.

Mint szüz Erytrea babonás házából

Isten sugallásit fujván ki magából,

Remélni tanittá görög vitézeit,

Midőn szomjuhozták Simois vizeit,

Csudálkozva nézek nemzetek sorsára,

Hány viszontagságnak vettettek karjára!

Hol arany szabadság, hol kinos igával

Játszott a szerencse zsoldos világával.

Voltak ollyan idők, mellyek erkölcsöknek

Koszorukat fontak hazaszeretőknek.

Voltak ollyanok is, hogy szentségtörésnek,

Legnagyobb ára volt undok hitszegésnek.

Ó Thebe, ó Sparta, rég Laviniával,

Nylus szomszédjai, Emáth pusztájával,

Mondjátok meg többi iszonyuságokat,

Dühösségnek emelt véres oltárokat!