Gépírókisasszony

Ülsz.

Figyeled azt, amit hallasz, és a szavam

villámként cikázik át gyors agyadon,

s renddé tömörítve,

ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,

amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves

acélzongorát.

Így múlik el a mi életünk.

Szakadatlanul munkában, éber figyelemben,

gépek közt,

kerepelve folytonosan,

csúnya robotban, bár a fejünkben

fény van és értelem, szivünkben a jóság.

Beszélni se tudsz már arról, ami érdekel,

vagy ami fáj még.

Akárcsak én.

Gondolatom felesége.

Lelkem hitvese.

Gépírókisasszony.