Gergely Sándornak

Boldog, ki büszke bronzban,

Merev márványban, ércben

Mámort és életet gyújt

Prometheuszi szépen.

A rózsák elvirulnak,

A szívek is kihűlnek,

Elzeng az éjbe hangja

A földi hegedűknek:

Márvány és érc mosolygón,

Némán tovább ragyognak,

Új rózsát, új babért fon

Fénylő fejükre a holnap!