Gloria victis!

Ó franciák, ti a szent Művelődés

Élén haladtok, tudja a világ,

Ti vagytok a szabadság és dicsőség

Zászlósai, tündöklő franciák!

Ti adtátok a nagy, nagy forradalmat,

Mely úrrá lőn ma egy világ felett,

De mégis, én azt mondom, új hatalmak:

A magyaroknak tisztelet!

Győző világ, nézz ránk most bölcs szemekkel,

A bölcsesség a legszebb győzelem

S halld meg, mit mond a Golgotán e nemzet,

Száz szent sebével bíbor ékesen.

Az átkozott bitorló vitte harcba

A szíve ellen, ó mint szenvedett!

A diadal volt legsajgóbb kudarca:

A magyaroknak tisztelet!

Petőfi népét Habsburgék vezették,

Mint rab oroszlánt a gyűlölt pecér,

A vágóhídra vitték teste, lelkét,

Hentes hatalmak dicsőségeért!

És ment, idegen zubbony födte testét,

Mint Nessus-ing, mely mart és égetett.

A Krisztus látta csak, hogy halt e szent nép:

A magyaroknak tisztelet!

Ó franciák, mi úgy állunk ma bátran,

Tisztán, bűnhődve múltat és jövőt,

Egész világ előtt fekete gyászban

Az ég alatt, szent sírjaink fölött,

Vérző kezünket most testvéri frigyre

Dolgozni nyújtjuk, adjatok kezet!

Nem ember az, ki sérti könnyeinket:

A magyaroknak tisztelet!

Victor Hugo, Jaurès nagy, büszke népe,

Forradalom fiai, franciák!

Az új idők teremtő ihletében

Jövünk dolgozni, nézz ránk, új világ!

Kik vértanúk és hősök népe voltunk,

A fiaink víg békén éljenek!

A szenvedés ezer jogán daloljuk:

A magyaroknak tisztelet!