Glycerium Vielandból

Ah, nincs többé a kit szerettem

Az a jó nyájas lélek

Ő vele mindent el vesztettem

Meg se kapom míg élek.

Ő érdemli szívem fájdalmát

S terhes sullyát kínomnak

Egyedűl csak az ő sírhalmát

Hívom tulajdonomnak

A hová őt el temettettem

Nincs senkinek tudtára

S szép teljes rózsákat űltettem

Szomorú sír-halmára.

Mellyek olly szépen virágoznak

Mint az ő szép kebele

S ott kedvesebben illatoznak

Jobb szaggal lévén tele.

Eggyszer, minden esztendőbe

A hellyet meg keresem

Hol eggy magános erdőbe

Nyugszik az én kedvesem.

S búsúlt szívem unalmába

Rósát vévén kezembe

Igy virágzál hajdanába!

El gondolom lelkembe.

S széllyel tépvén leveleit

Sírjára hintegetem

S ifjuságom örömeit

Könyvezve emlegetem.

Ezen érzékeny harmatja

Hív szívem fájdalmának

Légyen kedves áldozatja

Kedvesem árnyékának.