Gőgös, meddő virágok

Parasztvirágok és giz-gaz növények,

lármás-szavuak és naponta-termők

lepik el búsan a kertet, az erdőt,

s én átkozott, én büszke, köztük élek,

virág vagyok pedig mindörök óta.

Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,

nincs is barátom, csak a szívtelen kő,

a csönd, az éj s a sár okos kigyója.

Száz évig várok, míg kelyhem megérik,

és várok újra, várok ezer évig,

de akkor aztán felfigyel a kert,

s reszketve nézi, hogy a pára vert

csönd-vázájában mint nyílik ki néma,

mély szenvedésem gőgös aloéja.