Golgotai csárda

»Hej, katonák, van-e bor

A kűherkulessét!

S kocka? Lógjon aki lóg!

Hozom a köntössét.

Kis murit ma! Illik az

vidám örökösnek:

Gazdája már nem iszik -

ugysem a köntösnek.

»Megkukult a feszület

három óra tájban,

Akkor elfogyott a szusz

a zsidókirályban.

Ha! nagy a zsidókirály,

Magas a kormánya:

Lába alatt jár a szél,

Feje fölött kánya.

»Ej, de fene csúf idő!

Mi a fránya hozta?

Lót a szél mint egy bolond

kint az utcahosszba.

Zörg az ablak; fütyül a

Hej fütyül a kályha;

Most igazán jó meleg

jó meleg a csárda.

»Ott fönn a kereszt alatt

bőg egynéhány dajna:

názáreti ember volt,

ácsmester az apja.

Lógjon aki... vesd ki már!

Nyolc! A köntöst tartom -

Csárdásné, te szebb vagy mint

minden zsidóasszony!«