GORDONKÁS ELÉGIA

Casals Pablo -

Gordonkaművész, amint tetszik tudni,

S a Bikában játszott a gordonkáján,

Nos és oda alig tudtam bejutni,

Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet

A sok-sok debreceni zeneértő

S a sok művelt kisasszony,

Ki otthon a zongorán zenesértő.

Casals Pablo -

Gordonkázott is nekik, ahogy illik,

Oly szépen s tébolyítón,

Hogy attul már a zsebbe bicska nyillik.

De mostan nem is ez a fontos - ácsi!

Ellenben volt ott egy bácsi,

Akin sehogyse látszott hatás.

Engem, ki magánszorgalomból

Széplélek stb., szóval smokk-úr vagyok,

Ez a bácsi direkte meghatott,

S megszólítottam: Ahh, uram,

Túlfinomult lény, eszményi barátom,

Kiből, mint a sós kutakból Parádon,

Keserű bölcsesség spriccel szomoruan,

Én értem Önt!

Ugye, e zene bármily fene-fínom,

Már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon

S gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság

Rezignált régióiból gőggel tekinti,

Mily betanult s színlelt pózzal legyinti

A műgyönyör ütemes remegésre

E szép hölgyek fején a sok-sok frizura laskát?

A bácsi most rám megütődve nézett

S szólt: Fene enné az egészet,

De én még, uram, nem vacsoráztam,

S nőm őnagysága miatt itt kell lennem,

S nem lehet ennem,

S azt kell hallgatnom, míg e társaságot

Casals gordonkájáért eszi a frász itt,

Hogy közben a gyomrom, a gyomrom

Nekem beléptidíj nélkül is

Gordonkázik.