Görög elégia

Állok sírva, dalolva, árván,

Az Akropolis romjai alatt,

A Partenon törött tövében,

Míg élet és idő száll és szalad.

Ó Akropolis, dicső jón ég,

Ó Partenon, szép szűz öröm,

Most mérges már nyila Erosznak

S utánunk egy jöhet: a vízözön!

Most törött torzó már Apolló

És Afrodité teste csonka már -

Párkák kezében gyors az olló

És seprű Dionizosz bora már.

Hideg a márvány és merev a forma

S a szél nagypéntek siralmát dalolja!