Gotterhalte

Imádtam mindig a művészetet

S lelkem gyönyörrel hintázott örökké

Hullámain a klasszikus zenének.

Beethoven, bár Bécs adta, elragad,

S Wagner, bár lelke német, elvarázsol.

Hiszem, hogy a művészet tiszta vallás,

Melynek nemes, hódító kultuszában

Szövetséget köt minden érező szív.

- Csak egy zenét nem állhattam soha,

Csak egy zenét, amelytől lomha vérem

Arcomba szökken s szégyen és harag

Kettős villáma cikázik szememben.

Csak egy zenét, amelytől szörnyű rémek

Tolulnak égő agyvelőmbe rögtön;

Bitók, bitók és hóhérok s lakájok!

Ó szép e zene, mondják. Ámde szebb

A tört sóhaj a haldokló ajakról,

Amely szabad hazáért száll az égbe!

S bár klasszikusnak mondjad e zenét,

Összhangját rontja a halálkiáltás,

A puskadörgés, árvák, özvegyek

Hangos keserve és - a síri csend is,

Amelybe egykoron beléveszett!