GŐZÖSRŐL AZ ALFÖLD

Magas, fátlan sikokról

Nyargaltak le az Alföld

Mély, szomorú völgyébe

(Fut a gőzös az éjbe.)

Világok és jövendők

Néznek ki a vonatból

S alacsony tanya-házak

Óvakodva vigyáznak.

Tatárba begyógyultak,

Törökkel megbékültek,

De a multjukat állják

S a fákat is utálják.

Se virágjuk, se fájuk,

Se némettel békéjük,

Se kedvük újjá lenni:

Álmuk a zsíros Semmi.

Hajh, Alföldre lenyargalt,

Szűk, vén fejű magyar nép,

Be elmultak a multak

S lovaid kisántultak.

Csalva, csalódva, csalván

Kopár, régi sikodnak

Valál emlékezője

S lovad rossz nyergelője.

Nincs is e nagy világon

Szánandóbb nép náladnál,

Köd fölötted és köd lent,

Ősi nép vagy és jöttment.

Kisírunk a gőzösből

Sok nehéz, könnyes jóslást

Sorsodról, Alföld népe.

(Fut a gőzös az éjbe.)