GRÓF SZÉCHENYI FERENCHEZ

Astraeánk koszorús papja! Polymniám

Példás érdemidet merje-e zengeni?

Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk

Őszült Nestora, Széchenyi!

Nem kincs, nem ragyogó polc tüneményei,

Nem mászó csapodár kába reményei

Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb

Erkölcs csalja ki énekét.

Fényes birtokaid kénye le nem köti

Munkás életedet: terhek alá veted

Atlás-vállaidat, hogy szemeid hajónk

Kormánnyára vigyázzanak.

A törvény sivatag rejtekiben lakó

Elméd phárusi láng a szövevény között:

Kővár s szent menedék minden igaznak és

A bűnnek kegyes ostora.

S hogy mindent megelőzz, a tudományokat

Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit

Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó

Corvin tára teáltalad.

A polgári töl-ág s delphusi laurusok

Kettősen fedezik homlokod érdemit.

Méltán áldja nemes lelkedet a magyar,

Mert jó atyja, vezére vagy.