GRÓF TELEKY SÁNDORHOZ

Te elfáradsz, mig őseidnek

Végigtekintesz névsorán,

Én jóformán azt sem tudom, hogy

Ki és mi volt a nagyapám.

Te fényes, csilláros teremben

Bárson pólyában születél,

Én szalmazsákon születém egy

Kis mécs borongó fényinél.

Téged sétára cifra hintón

Négy, öt szép drága ló ragad,

Én az apostolok postáján

Viszem sétára magamat.

Bősége van mindennek nálad,

Amit kiván a száj s a szem,

Nekem ma még csak van mit enni,

Holnap talán már éhezem.

Szóval: nagy úr vagy és én koldus,

S mégis, légy büszke rá, igen,

Légy büszke rá, jó gróf druszám, hogy

Itten nyugodtál keblemen.

Mert, hej nem mindenik nagy úrnak

Jut a szerencse, elhihetd.

Hogy megöleljem s barátomnak

Nevezzem, úgy, mint tégedet.

S mért tettem ezt? mert... de nem szükség,

Hogy elbeszéljem érdemed:

Már az elég dicséretedre,

Hogy itt könyvemben áll neved.