GRAEFENBERGBEN.

Hüs kutfejek csorgóinál

Ülök hallgatva, egyedül;

Lelkemre barna fellegárny:

A mult emléke nehezül.

S fájdalmasan elgondolom:

Mi boldog ember, akinek

Keblét lángok nem égetik...

- Hanem, mint e forrás hideg!

Elgondolom: mi haszna volt

Nemes tüzednek, oh kebel?

Hogy lángjánál tenéleted

S boldogságod perzselted el!

És felsohajtok csendesen:

Hideg forrás, hideg patak!

Fagyasszátok meg keblemet...

És koporsómig áldalak!