Gretna-Green

Kék az ég ma, zöld az ág, -

milyen messze, más világ!

mennyi rózsa, lám a pünköst -

Ámor röpdös négy szemünk közt

- s semmi harc és semmi kín:

mindjárt itt lesz Gretna Green

szállunk, szállunk mind tovább

tefeléd, szép délibáb!

Bájkocsim szemed sugára,

csókos szók az ostorom

Hopp! megszállunk éjszakára

valamely monostoron

- e monostor nemcsak rím,

e monostor Gretna Green

vén kovács ott ősz apát,

aki minket összeád.

Sorsom, borsom mit kivánsz?

legszebb a mezalliánsz:

légy hát, édes ellenségem,

Hófehérke, feleségem

- mennyi illat, mennyi szín!

szép az útad, Gretna Green

mennyi rózsa, mily tavasz

bárányfelhő ránk havaz.

Mennyi szín és mennyi kincs!

szebb ut nincs és jobb ut sincs.

Ez a rév itt Éva réve:

rég ismérem, ezer éve.

- Kinn vagyunk már, hejh de kinn!

Hol van, hol van Gretna Green?

Meddig szálljunk még tovább

érted ó szép délibáb?

Esteledik az idő,

hűs az árny és zörg az ág -

megaszalt a déli hő

s esttől borzongsz, szép virág

- aggadozva kérded ím:

»Messze még a Gretna Green?«

Jaj virágom, nem tudom

megtévedtünk az uton.

Szökken a kocsim: világom

köd borítja s légi nedv,

lankad utazó virágom,

bennem is a régi kedv

- mennyi harc és mennyi kín!

Messze még a Gretna Green

s szempillámat - ó de kár -

ólom-álom üli már.