GYÓNÁS

Gyerek nincs olyan ájtatos,

mint én, ha gyónni kezdek.

S a nyárban nem pirulnak úgy

a dús szőlőgerezdek:

Te nagyszerű kigondolás,

sok gondolatra téplek.

Bocsásd meg, de a könnyeim

veled vad nászra léptek.

Bocsásd meg: én magam vagyok

s szenvedő, lusta fajta.

S magadnak is, hogy bölcs kegyed

ezt bölcsen így akarta.

Nézd el a káromlásokat,

ha veled véres ajkam.

Bocsásd meg, hogy te nagy erőd

se segíthet már rajtam.

S hogy torz valómból gúny rikolt

a békés templomokba,

s hogy agyonfojt a csókjaim

szürke futóhomokja...

... Meggyónom sokszor sok bűnöm

- ha megszentel a vétek,

mert nékem nincsen istenem -

a mások istenének.