GYAN THULA KABINETJE

A válság

Már kissé sokáig húzódik,

Ez tisztára gonoszság s álság,

Sőt Pató-Pálság,

Hogy a válság

Meg nem oldódik, sőt halasztódik,

Meg kéne már egyszer oldani ezt,

S nem tűrni, mint török a fezt,

A Ludas Matyi tehát ezennel

Egy megoldási akcióba kezd.

A helyzet kulcsa, eláruljuk mostan,

Egy nénike kezében csörög,

Ki a Royal-kávéházi szorosban

Sötét, bús helyen búsan üldögél,

S ebből, már úgyahogy,

Megél.

Ő gondosan szemléli a hírlapokat,

S készít belőlük kis papírlapokat,

S így egy-két zuglap darabból

Konstatálta végre,

Hogy a politikai béke

Lehetősége merre barangol.

Higgyenek e forrás hitelében,

Ó, higgyék eztet,

Hogy a válság dűlőre vitelében

Csak Gyan Thula lehet

A vég és a kezdet.

Ha ő lesz a miniszterelnök,

S egy programmbeszédet elnyög,

Dühében megpukkad a válság,

A provizórium,

A rezolució

És minden,

Mint a pinty,

Vagy a veréb,

Ha a farka hegyét

Sóval meghintem.

Ezt a sót,

Melyet a válság farka hegyére

Kell hinteni

Megtalálta

Gyan Thulácska,

S nagyot ütött a saját begyére;

Mondván:

Kabinetem most megalakítom tán,

Vagy mi!

Senkit se fogok kihagyni,

Akikből toborzódik

A hithű analfabéta-világ,

S oly dísznövény közéletünkben,

Mint a parkban a - tökvirág.

Szóval ez szép kabinet lesz, kérem,

Mellyel önök elé sietek,

A Royal-nénike

Se nyitogat különb kabinetet!

Hát például

Hadügyminiszter lesz - Turai bácsi,

Mert neki van sarkantyúja,

És cselédszerző akadémiája,

Ha ő a harci trombitáját

A zsebkendőbe kifújja,

Holtra dagad az ellenség mája,

S ha ő lóra ül, azaz a - Lórira,

A papagájra,

Vész már minden nációra,

Zsidóra s gájra.

A kultusztárcát

Magam én, Gyan Thula, látom el,

Ajkacskám kéjjel tátom el,

Ha valami kulturügy elém kerül,

Ellátom a baját emberül,

Arra több kultúr-hajnal nem derül,

Ha egyszer hasába nyitok,

Úgy tönkre lesz menve,

Mint szép regényem: a Titok.

Hortobágyi miniszter címmel

A földmívelési hatáskört

Szentesi bácsinak nyújtom át,

Mert ő tenyészt legtöbb ökört,

S más ilyen zsíros izéket,

Miknek érdeke a Hortobágy-ügyben

Bőg és röfög és béget,

Ő a Hortobágyot

Mindig is hasznosítni vágyott,

Persze a saját érdekében,

Neki Fortuna istennő az ángya

- S az ángya térdeképpen

Illeti őt a Hortobágy éppen.

Belügyi tárca címen

Révike Nácika kapja

A panama-szaglászati teret,

Mert ő a becsület apja,

S a csatornákról cikkezni szeret.

A multkor például megírta,

Hogy a saját bélcsatornáját,

A kutyafáját!

Ha őrködőn nem vigyázott volna,

Szintén el........ák volna.

Kereskedelmi miniszter

Libakeni Albertke lenne,

Aki a közgazdaságért

Tűzbe, sőt - Nizzába menne!

Ő mindent parcellázni fog,

S ha idefent már nem lesz dolga,

Belzebúb

Barátságos parcellázásra hívja

A legsárgább pokolba.

Végül

Nem lehet meg a kabinetem

Németh András nélkül,

S bár a közönség belekékül,

Ő lesz, aki a külügy macskáját

Feltálalja finom külügyi nyúlnak,

A diplomáciai pancsok

Keverésében

E vendéglői mancsok

Majd pompásan kutyulnak.

S ha Európa

Beveszi e külügyi főztöt,

Hátralévő napja nem lesz túlsok,

Beadja a kulcsot,

S az örök béke ügye győzött.

Ez lesz a Gyan Thula kabinetje,

S ha a vállalkozásnak

Nem lesz jó kimenetje,

Gyan Thula nem sárgul epébe,

Egyszerűen belényúl

A regényírói zsebébe,

S elővesz egy adag regényt,

Beadja kabinetjének,

S megmérgezi szegényt.