GYÁSZDOBON

Egy életről szeretnék énekelni,

egy életről megható éneket.

Egy életről szeretnék énekelni

szelid dalokat, édesem, neked.

Egy életről, amely virágban állott

s valami nagy betegség szállta meg;

s amely a földi édent sose látta,

ki élte: nem a mennyországba megy.

Ha hárfa volna zsibbatag kezemben,

dalom remegne, mint a bús szivek.

Hegedűn hogyha dalomat kísérném,

a könnyje hullna ki mindenkinek.

Ha kürtön fújnám alkonyati órán,

talán - talán te is meghallanád...

De szívemen, e gyászdobon, a hangok

tompán verik az életem dalát...