Gyászinduló

Busan állunk a gyászos sír előtt,

két szemünkből a könny árja sürün hull,

fájdalomtól kínozva látjuk őt

és az ádáz halált, mely közöttünk dul.

Míg a zord föld dübörögve hull le rád

a holtak mély álma dajkál a karján már,

szellemednek az Isten nyugtot ád,

s túl mosolygó világ, csöndes otthon vár.

Ember sorsa: halál, halál,

béke vonja föld iránt az ember sivár testét.

Lelkünk magasba száll

s a felhők fölött zeng a dal, s várja békesség

Kedvesünk!

Lent, a néma sír világa rejt magába már.

Álmodjál!

Lent a sírban álmodjál!

Fényes angyalok karján

csöndesen álmodjál!