Gyászinduló [2]

Öregapám, a kürtös ük, Lehel

A Lech mezőin búsan énekel.

Az alkonyatra hajló dombokon

Nincs már körül se testvér, sem rokon.

Csak idegen, csak ellen, csak halál,

Holt magyaroktól hervad a határ.

És szól a kürt és úgy fáj szólnia,

Fölsír szavában messze Ázsia.

Szent Ázsia, hol a mezők urán

Gyönyörrel nézett végig ős Turán.

Hol társtalan nem élt szegény magyar,

Nem marta, mint a vadkan, száz agyar!

Irigy ellenség és irigy barát

S magas reménynek itta óborát!

Az Istenét berekben lelte fel,

Holt szent tavasz szellője énekel.

Hol az öröm zúg és gyönyör tanyáz

És borozó víg zomotor a gyász!

A kürtje elhal, mint a nagybeteg...

Ó németek, mért sírtok, - németek?