Gyászköntös

A szürke unalom barátcsuháját

Fölvenni és letenni mindenik nap,

Az elgyötört vágy egyhangú imáját

Hadarni mindig, míg ajkunk kiszikkad.

A régi szerelem foszló ruháját

Csókolni mindig és víg álmainkat

Temetni mindig, mint hervadt apácák,

És látni fát, hol új virágot ingat

Új tavasz és érezni a vidámság,

A szépség és erő gőgös világát,

Mely meg se látja a jó, bamba árvát

És eltapossa rongy játékainkat!