GYÉMÁNT

Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

Gyémánthegyen állunk,

De zsebünkben kavicsok vannak.

Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,

Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.

Most könyörgések szomjazzák erőnket

És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,

Szívünkben a csillag megfagyott.

Igen. Igen.

Elsüllyedtek a haditengerészek:

Szelid révészek csónakáznak Isten felé.

Még a nagyon öregek is

Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára

S türelmet prédikálnak messze,

A mulandóság halainak.

Igen, igen.

Ne higyjük el hát barátaim,

Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!

Mindent meg kell simogatni,

A hiénákat, a békákat is.

Gyémánthegyen állunk,

Szigorú hó, takard el bűneinket,

Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!

Te határtalan kristály!