Gyere hozzám

Gyere hozzám, szeress engemet,

Aranyozd meg szegénységemet.

Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,

Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.

Szegény vagyok - nem tagadhatom,

Nem osztoztam földi javakon:

De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,

Valamivel mégis birnánk mindaketten.

A napot majd avval töltjük el,

Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;

Oh, a nappal minden valóságával

Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!

Álmodol majd, mint a liliom

Forróságról - nyári hajnalon,

Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad

S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.