GYEREKSÍRÁS

Anyám melle tárula feléd, -

erős valék mint az anyatej

s ajkad közül sírva folyok el,

édes fogad elejté csecsét.

Mért nem ikertestvérem levél?

Összebujnánk télen melegen

s aranymoszatokkal fejeden

kádacskámban velem fürdenél.

Láttam én, míg száradt künn az ing:

tátott szájjal büszkén szendereg,

együtemre ringva két gyerek

s halkan járnak vad szomszédaink.

Óh, magamban vénít az idő!

Hanyatt esett bogár búja ráz,

kezem-lábam ríva hadonász,

mint viharban ezer rózsatő.