GYEREKSZEMEKKEL...

Kerek szemekkel,

Gyerekszemekkel

Ámulni még, mint valaha,

Ha még lehetne,

Be jót tehetne

Szememmel egy vidám csoda.

De jaj, ha fáradt,

Könnye-kiszáradt,

Fénye-fakult a régi szem,

Hiába vár a

Drága csodára,

Őnéki több fény nem izen.

Hiába nógat,

Legyez, cirógat

Selyemszárnyú tavaszi fény;

Amit én látok,

Üszök és átok,

Vad világ int rám feketén.

Egy széthullt ország...

Nyomorú morzsák...

Az elmúlt nagyság roncsai...

Szent, régi eszmék...

Húsvétjuk lesz még?

Ki tudná most megmondani?

Jaj, annyi sárfolt,

Jaj, annyi kárvolt

Vér és gyász mocskol, vén világ,

Szemem lehúnyom,

Sajgom és únom

A tavaszi komédiát.

Rügyek és harcok,

Hetyke kudarcok

És százszor édes diadal -

Csak lesse más már,

Álljon a vásár,

Még győzhet, aki fiatal!

Én már öregszem,

Lomhán verekszem

Fáradt fejem lehajtanám;

Ragyogj helyettem,

Te sok gyerekszem,

És szebben, mint én hajdanán!