GYERMEKKORI BARÁTNŐMHÖZ.

Gyermek valál, még gyermek voltam én is,

Most hajadon vagy, komoly ifju én,

Úgy nézzük egymást, mint két ismeretlen,

Bár hű az emlék mindkettőnk szívén,

A gyermekkor virágporát, derűjét

Idő és élet elrabolta rég;

Akkor csak sirni, mosolyogni tudtunk

És nem tanúltunk hajh! szenvedni még.

Ha évek múlva majdan újra látlak,

Te nő leszesz már s fáradt férfi én,

Tán egymást újra meg nem ismerhetjük,

Bár hű az emlék mindkettőnk szívén.

Az ifjuság verőfényét, viharját

Idő és élet elrabolta rég;

Ha mondhatnók: szenvedni megtanultunk,

De tudunk sirni, mosolyogni még.