Gyilkosok

Állnak komor homlokkal, egy csoportba,

mint elfogott, nemes vadállatok,

s birkóznak a valóval vicsorogva,

és szájukon vad fájdalom dadog.

Szemükben égő, olthatatlan örvény,

arcuk fakó, de nem könnyharmatos,

s mellükre Themis en-jóvolta örvén

hízott, fehér lábával rátapos.

Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,

csavard ki csak a festett szajha kardját,

hajrá, a mérleg serpenyője kong...

Cibáljátok köpenyje szögletén,

ha nincs erőtök, majd segítek én,

a boldog őrült, ki mindent leront.