GYKA EMMANUEL CONSTANTINNAK CSEHI JÓZSEF HALÁLÁRÓL, MELLY 1812. SEPTEMB. 29-DIKÉ...

“Majd, kifáradván fene háborúkban,

Kardomat nálad leteszem, barátom,

S Bellatincz csendes kebelében együtt

Csendesen élünk.”

E reménységben, paripára szökvén

A vitéz ifjú Kapitány, serényen

Kezdte játékát hadak Istenének,

A csata pályán.

Mint setétségben ragyog és kifénylik

A világosság jövetét előző

Csillag: ollyan volt Csehi, sok vitézek

Lelke, vezére.

A Szerencsétől, ki reá mosolyga

Egynehány izben (tudod ezt magától),

Amidőn nem félt, alacson Gonosz lőn

Gyilkosa néki.

Jó ügyért harcolt: s ez az, ami könnyít

Búnkon: Ő Szentnek fia, s jobb világon,

A nagy erkölcsnek menedékhelyében,

Vette jutalmát.

A Halandóság keze s érce gyarló;

Zengj dücsőséget neki énekedben,

Músa! mert akit te szeretsz, csak annak

Kedvez az Ég is.