Gyógyulás

By Dezső Kosztolányi

A kórteremből a sápadt kicsinykét,

a gyógyuló, bús, halvány gyermeket

a nagy fehér üvegszobába vitték,

s a kápra fénytől szinte reszketett.

Az orvosok leoldták várva, félve

a szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.

Reátapintottak rózsás sebére,

s látták, a gyermek arca már mosolyg.

Aztán felugrott, ment tovább az ágyig,

s úgy érezé, már-már repülni vágyik,

és ő az élet és a fény maga.

Kitárta gyenge karját a kicsinyke,

és látta, mint repül feléje intve

a gyógyulásnak halvány angyala?...