GYÖNGE KÉZZEL...

Gyönge kézzel nékem is Cythére

Mirtuszágat fűze lantomon,

Míg hevülvén keblem szép tüzére

Olvad égi lyányka dalomon.

Ah, de gyorsan folyt le minden óra,

Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,

Éltem egy rövid éj volt, Aurora

Szórta széllyel boldog álmait.

Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak

Karján, mint a sírban, fekszem én,

Semmi örömnek, semmi fájdalomnak

Nincsen út a megholt kebelén.

Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,

Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,

Fényre hozná fájdalmim homályát,

Hogy még érezhetném létemet.

És te lant, zöld fáim alkonyában,

Fűzök rád utolszor lombokat,

Függni fogsz Cythére lúgasában,

Elhagyatva szent árnyék alatt.

Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből

Lassú szellet gyöngén érdekel,

Halkal, mint najádok rejtekéből

Jön az ének, sorsom zengjed el.