Gyöngyvirág

Örömkönnyek – emlékbe vésünk, –

amelyek megáldották

a mi születésünk;

patakzó, éjji könnyek

mik betegágyunk párnájára

fájón ömöltek;

patak szent, mély forrásból,

mely áradt, zuhogott

néha búcsuzáskor;

lélek termékeny földje,

anyai szeretet

villogó gyöngye;

ma bokrétában mosolyog:

kis, fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett,

fehér-virágu gyöngyvirág lett,

mit könnyezőn megcsókolok.