Gyopár

Azt mondta valaki:

A Korongyoson gyopár is terem.

Azóta vágyaimnak netovábbja

A Korongyos-tető.

Róla álmodom nappal-éjjel,

S a pici fehér csillagokról,

Mik szikráznak a vad kövek között.

Mert úgy lehet:

Egy hullócsillag szállt alá oda,

Ép a Korongyos tetejére.

Honnan indult: ki tudja azt?

Talán egy nagyváros felett

Látta útrakelni egy ifjú pár,

Sikoltó ívét elkísérték szemmel,

Míg legörbült a sötét horizontra.

Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?

Hát ide hullt.

Ide, a Korongyos-tetőre.

Ezer darabra hullott széjjel,

De üdvösségét megtalálta.

S minden kis része csillagalakú lett:

Így született a havasi gyopár.