György úrfi

György úrfi, hej, legény a talpán,

Ó ez a talp, súlyos nagyon,

E fontos fejedelmi talppal,

Rúgott egy hű szolgát agyon!

E jólirányzott talp a szerbnek

A talpköve és támasza,

E talp írta a talpra szerbet,

Ettől rúgott a szerb haza!

De jaj, kevés ideig húzta

Gyuri a talp alá valót,

Kihúzták a gyékényt alóla

S menesztik az alávalót!

György úrfi hej, szalad a talpán,

Talán a fűbe is harap,

Talpa alatt mélyen megingott

A szilárd erkölcsi alap.

György úrfi megy már a fenébe,

Hol fészke lesz és álma lesz,

Tolsztoj Leo: Háború s béke

Majd lelki olvasmánya lesz.

Mert Gyuri talpig férfi ám, de

Szegénynek egy hibája van,

Hogy talpa, az szigorú kissé,

Szigorú s igazságtalan!

Mi a morál e kis esetből,

Amit le kell szűrnöm nekem,

Mi az, amit arany betűkkel

Hozzáfűz a történelem?

Talán valami aforizma

Vagy egy paradoxon talán?

Én azt hiszem, hogy egyelőre

Éljen a béke és - Japán.

Egy bizonyos, hogy talpra állott

A börze, mert György elszaladt,

S egy talpalatnyi kis reményünk

Országos lőn egy nap alatt!

Hogy mit hoz a jövő? Ki tudja?

Nunc est bibendum, annyi szent,

Mert György eggyel szaporította

A nagy szerb sertéskivitelt.