Gyötrő angyalok

Ágyát zsibongva körülállja

gyötrő, fehér angyal-sereg.

Hajnalban felébresztik őt

s a hűs párnák közül kicibálják,

pedig ő aludni szeretne.

Puha kalácsot tömnek a szájába

és édes tejet öntenek,

pedig ő nem akar enni.

Kicsi lavorból megmosdatják

állott, rossz szagú vízzel,

pedig ő tengert szeretne,

hideget és végtelent.

Inget adnak rá és ruhát,

nyakkendőt kötnek neki,

pedig ő anyaszült meztelenül

szeretné csókoltatni bőrét

a nappal.

Fanyarfüstű cigarettát

gyújtanak meg a fogai közt,

pedig ő szénaillatot szeretne szívni

s ébredő erdők szagát.

Sétabotot nyomnak a kezébe

s húzzák, taszigálják végig

a vijjogó, lármás uccasoron,

pedig ő csendet akar

és nem akar menni.

Ha kő esnék fejére a háztetőről,

elkapják a levegőben –

s ha lefekszik a sínek közé,

merthogy meg akar halni,

gonoszul mosolyogva ölbe kapják

és arrább teszik.