Győzedelem-jövendőlés

Látám Olympus téres határiból,

Amerre Phoebus kergeti fellegét

A kormos Éjnek, s a homályos

Főldre lövelli sebess világát:

Indúlni Pallást, mint mikor Aeolus

Szélvészt akarván hajtani, zárjait

Meg-nyítja tömlöttzének, és a

Déli Szelet szabadon botsátja.

Pántzél borítá mennyei tagjait,

Dárdát szorított jobbja, s arany pais

Terhelte balját, s élet-oltó

Szikra szökött haragos szeméből,

Ki ellen indúlsz? Asszonyom! Asszonyom!

Húzd vissza dárdád! a hadak Istene,

Ámbár hatalmas fegyverére,

Színed előtt el-ijedne Márs is:

Így szólla nyelvem; többre nem engede

Fakadni szívem - szívemet el-lepé

A félelem - s az Isten-asszony

Ezt felelé panaszomra: Látod

Diána szarvát? meg-veti frígyemet,

Fel-vonja íját, s ellenem el-lövi,

De szent Atyámnak homlokára

Esküszöm, hogy kezemet meg-érzi.

Mondá, s paissán, tsattogatá törét,

S röpűle - nyomban rettenetes tsapás

Követte, melly a hóldi félbe

Sárga halál-ijedelmet önte -

Hazám! ne búsúlj; mert ha vitézidet

Vezérli, s eggyütt száll-viadalra-ki

Erőss Leányja Júpiternek,

Annyi lehet, valamint az hangya:

De hátat adni kéntelen a Török,

S kezedben a szép győzedelem Magyar!

Az vítta-Trója várasát-meg,

Aki feléhez hajólt, Minerva.