HÓDOLÁS.

By József Bajza

Szem, oh szem,

Mennyei kék szem!

Szőke pompájú hajak,

Rózsafán termett ajak,

Arcvirágok, melyeket

A szerelem ültetett,

Bérc havából fútt kebel,

Telve égi érzetekkel,

Mely ég, még sem olvad el;

És ti bájoló hatalmak,

Elme! szív!

Játszi egyik és enyelgő,

Enyhe a más, tiszta s hív!

Ostromolni szűnjetek,

Megvallom győzelmetek;

Többé nem harcolhatok

Itt áll örök rabotok!