HÓFEHÉRKE

Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,

Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy

Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,

S merengni húnyja álmatag szemét.

Most ezt faragta: kis szonett, setét

Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.

S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy

Szerelmem holt, virágos tetemét.

Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog

Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,

Tündérmeséim édes Hófehérje.

Ágyad szélén vigyázva üljenek,

Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,

S csendeskén sírjanak a halk rimek.