HÓFELHŐKKEL...

Hófelhőkkel küzd az ég,

Völgy, halom bus puszta még;

Gyors szellőin a tavasznak

Messze szállj el, barna felhő!

S langy melegben a mezőnek

Reszkető füszála felnő.

Várunk, várunk... hol maradsz

Élethintő szép tavasz?!

Jőj el és uj pázsitot hozz,

Annyi uj sir hantolatlan:

Jobb a nyugvás, szebb az álom,

Mely virágos hant alatt van.

Áll a vén cser zordonul,

De majd rája lomb borul;

Ne féltsd: hogy vésszel csatázván,

Sudára ing, ága csattog:

A szilárd gyök, törzsökével

Rendületlen áll alattok.

Tömlöcben van a patak,

Öröm s zaj meghaltanak;

De a meleg napsugártól

A rögbül is élet pezsdűl:

Visszatérnek a madárkák,

Öröm és zaj, seregestűl.

Jőj azért, szép kikelet,

Öltöztesd a bérceket!

Hadd fakadjon a halomnak

Aranyfürtü venyigéje;

Hadd csattogjon a ligetnek

Édes ajku fülmiléje!

Van tán még, amért igyunk...?

Amiért szóljon dalunk!

Hisz az élet még ki nem hal...!

Mig ki nem fogy bérceinkből,

Mig ki nem fogy kebleinkből

A magyar bor, a magyar dal!