Óh, szegény országunk

Óh, szegény országunk!

Óh, szegény hazánk!

Elmúlt szabadságunk,

Nyakunkon a hám.

Hová légyünk? Jaj! mit tégyünk?

Csúf a rabota.

Oly országba mért nem mégyünk,

Hol nincs despota?

Hagyjuk el örökre

E rabi határt;

Szálljunk oly örökre,

Hol német nem járt.

Ha lehettek oly mérészek

Jámbor eleink!

Mért nem olyan bátrak, készek

A mi szíveink?

Vagy mért ki nem állasz!

Mért nem ontasz vért? -

Bosszút mért nem állasz,

Scytha, magadért?

A jármot szabad testedre

Tették, s mégis élsz?

És vitéz magyar léttedre

A haláltól félsz?

Imé, a németség

Alja, sepreje

Egy nemes nemzetség

Ura és feje.

Bécs Angáriának hívja

Scythák lakhelyét,

Álnok Áspis-módra szívja

Mézét és tejét.

Árpád örökjébe

Csúf bitang duskál,

A sólymok fészkébe[150]

Gyáva banka száll;

Ha van szíve a magyarnak,

Ha van benne ész,

A bugyogós hóhér kardnak

Áldozatja lész.

Hacsak bécsi lelket

Rókától nem kér,

Méltóságos telket

A magyar nem nyér.

Így lett úrrá holmi Nitzki

És Grasalkovics;

Holmi német itzki, fitzki,

Holmi rác ics, vics.