Ha eltörik az edény...

Hová lesz a világ ha meghalok?

Ó rövid éjek, hosszu nappalok,

ó keserű nap, édes holdvilág,

szúrós tövisek és hullatag virág,

zöld bársony völgyek, szürke kőhegyek,

hová lesztek ti mind, ha elmegyek?

Ó éles kék ég, tompa barna dombok,

kevély kőszálok, hajló puha lombok

s te emberarc, arcomhoz oly hasonló,

ti mély szemek, melyekbe nézni oly jó,

tavak, melyekben megfürdik a lélek,

hová lesztek ti mind, ha én nem élek?

Kik bennem vagytok, lelkem részeként,

hogy élitek tul ezt a bús edényt?

Magammal sírba nem vihetlek el,

magam nélkül nem képzelhetlek el,

mint edény nélkül nem a drága bort -

edénye törve, földön szertefolyt.

Edénytek törve, földön szertefolytok -

érez-e más, mint én? és lesz-e boldog,

mint telt edény boldog a drága borral,

melyet gyöngyökbe titkos heve forral -

érez-e más, mint én? és lesz-e boldog

veletek, ha kívülem szertefolytok?