Ha majd...

Ha majd fűszál leszek,

Mert az leszek,

Igénytelen, egyetlen-egy fűszál,

Egy a sok-sok közül, ahogyan most

A hó alól kibukva sorba áll, -

Ha majd fűszál leszek,

Lesz-e emlékem régi életemről,

A fájdalmasról, torzról, tévedettről?

Ó, voltak itt is fűszál-perceim

Igénytelenek, tiszták, szabadok,

Az egész réttel együtt-zizzenők,

Nem nagyzolók, és nem hitegetők, -

Ó, néha itt is hajnal ragyogott.

A hajnal harmatot is hullatott:

Részvét esője csókolta fejem,

És tündöklött az álom-kék magasság

A lelkembe hullt harmatcseppeken.

E ritka, drága fűszál-perceket,

Amikor nyitva láttam az eget:

Ezeket nem hagyom a sírverembe.

Magammal viszem fűszál-életembe.