HA MÁR A KÍNOK FÜGGÖNYÉT...

Ha már a kínok függönyét

a sors fejünk köré csavarta,

világosság lesz a sötét

és szánalom a bosszú kardja.

A hold is nappá változik.

S mint meggyilkolt szivet, siratjuk

a napot, ha leáldozik.

És búsan sírkőnkre iratjuk:

hogy éltünk, amíg lehetett,

hogy sírtunk, míg a könnyből tartott.

S a tovasodró ár felett

csak úsztunk. És nem értünk partot...