( HA NEM VESZIK ÉSZBEN...)

Ha nem veszik észben,

A fárosz csak égjen:

Nem hallgatnak? dalolj szivem

Akkor süketségben!

Békességnek jöttem

S már gyilkot kötöttem:

Kain kell itt Ábel helyett

S Krisztus - elgyötörten.

Ki lelkét odadja

S ámul szépre, nagyra,

Itt kereszttel dorongolják

Hátulról azt agyba.

Elvész, itt ki békélt,

Jaj, szomorú vég ért:

Bűn a harc és harcolnom kell

Itt a békességért.

Bajtárs csak a testvér

S hullt hitem elestén

Egyedűl, bús Igazságként,

Állok a holttestnél.

S én szent esküvésem

Szóljon hát egészen:

Vagy ölelő békesség már,

Vagy temető lészen.

Őrültházba visznek,

Vagy szivekkel hisznek,

Vagy meg ólmot olvasszanak

Keresztelő viznek.

Lelkem: Krisztus arca,

Ránca: Béke harca -

Nem jöhettem félembermód

Jajgató kudarcra.

S fárosz lángja lebben,

Meg se látva szebben,

Dalolni, ha nem is vészik

Nyomorú fülekben!